A MINISTRÁNS

A road oldschool, kanonizált elnevezése. Ez is bizonyítja, hogy technikusok, roadok mindig és minden elképzelhető ágazatban léteztek. Szakmától függően bojtárnak, inasnak, hostessnek, hostnak, vagy a filmek készítésekor statisztának hívják, de még sorolhatnám, mert még az Egy Gyűrűnek is volt segítsége.
A lényeg: ezek a srácok külön kasztot képviselnek. A szolgált úrtól eltérő, saját maguknak gyártott mentalitás, habitus jellemzi őket. Rettegnek a felettük és alattuk állóktól, nem barátjuk az idő, a tér és az időjárás sem. Mert minden körülöttük történő, lévő dolog szöges ostora rajtuk csattan.

A rockzenész ministránsa a road. Van aki úgy hiszi - néha még maga a pap is -, kénytelen együtt sírni és nevetni a papjával, más egyiket sem szeretné, csak állandóságra törekedne.
Misebort csen a backstage-ből mielőtt azt az oltárhoz viszi, amikor kell csenget, feladja a palástot, áldoztat. De nem gyóntat és a misztériumot sem hajtja végre. Viszont vannak elképzelései arról, mit és hogyan lehetne még jobban csinálni. Nem nevezhető rossznak az érzéke, ha a funkcionalitás-egyszerűség-hasznosság triumvirátus felől kell a dologhoz közelíteni. De a koncert és maga a zene sem feltétlenül alattvalója ennek a háromságnak. Ez a háromság a produkció számára csak a kenyér. Azonban köztudottan nem csak ezen él "az ember". Még akkor sem, ha a friss kenyér illata ellenállhatatlan és pótolhatatlan.

Szóval minden oldalon vannak saját igazságok, melyek a nagyobbnak gondolt igazságnak csak részigazságai. Elméletek. Végeláthatatlan, cirádás filozófiai írásba torkollhatna a zenész-road viszony elemzése, de még bonyolultabb lenne a road saját magával fennálló viszonyának boncolgatása. És közben talán nem is érdemes erre a téma.

Ami viszont nagyon fontos lenne a szakmának. Talán beszélhetünk szakmáról. A megbecsülésének és minden egyéb oldalának jót tenne, ha Magyarországon akkreditált, okleveles ROAD képzést indítanának.