Hangzavar volt, egy zenekar játszott épp a vidéki város színpadán. Odajött Fecó, vagy én mentem oda?, nem is emlékszem pontosan. Arról beszélt, hogy kéne csinálni egy Police feldolgozás műsort. A koncert elmosta a szót. Értetlenkedtem, nem tudtam, mi az a Borisz. Akkor és ott megszületett a név. Nem sokkal később tartalommal is elkezdtük feltölteni.
A dobos kérdés nem volt igazi kérdés. Ki más lehetne, mint Nagy Hunor Attila. A basszeros pozíciója sem volt üres már a zenekar hivatalos megalapítása előtt. A vastagabb húroknál Laczik Fecó. A vékonyabb húroknál és a mikrofonnál pedig főleg én. Szerencsés egybeesés. Szeretjük egymást, tudunk együtt dolgozni, és munkánkból adódóan általában ugyanakkor érünk rá.
Borisz a garázsajtó előtt.
Az első (fel-)lépések:
Ahogy tavaly, úgy az idén is lehetőséget kaptunk a megnyilvánulásra a Forte Acoustic-tól a Hangfoglaláson. Kétszer is játszhattunk ugyanazon a színpadon. Nagyon örültünk, ezért két műsorral készültünk. Az első fellépésre akusztikus műsort vittünk. Nem volt elsöprő a siker. Több dologgal küzdöttünk. A szokásos felkészülésre szánható idő hiánya mellett a Forte színpada mögötti DJ stand és az egész idei Hangfoglalásra jellemző elképesztő hangzavar volt a főellenség. A Fortésok mindent megtettek értünk. Végül hatalmas tapasztalat volt, melyet másnap már használni is tudtunk az elektromos műsornál. Kegyetlen hangerővel, Black Sabbath feldolgozásokkal, Magasvári Viktorral és Nagy Feróval elpusztítottuk a színpadot.
Néhány héttel később az egyik budapesti klubban a Beatrice előtt ismét eljátszhattuk Hangfoglalásra készített elektromos műsort. Horzsolt és dörzsölt is.
Jól megmutatkoztunk Road, Kowa koncerten a Pecsában.
És volt még egy, ami prezenekari megmutatkozásnak minősíthető. 2012 Hangfoglalás. Forte színpad, elektromos műsor, ugyanezen felállás és egy zenekar eszménye.