TESZT
LINE6 POD HD300
Az Árkádia Hangszerbolt jóvoltából a lábamnál csahol és fényeivel pislog rám hűségesen a HD300. Sokoldalúsága miatt mindenhova velem tart. Szólt már vonalból, használtam előfokként, és csak effektezésre is fx loopban és előfok előtt. És bár jó ideje nálam van a cájg, mégis csak mostanra sikerült kimerítenem a benne rejlő lehetőségeket. Eljött tehát az igen szubjektív vélemény megalkotásának ideje. Nem a benne található hatalmas mennyiségű hasznos és egyben életre való, ár-érték arányban kiemelkedő minőségű effekt tengerről, erősítő rengetegről szól a főfáma, mert annak neten utána lehet nézni, hallgatni. És érdemes is, mert a Line6 már több szoftverfrissítést is megjelentetett a HD széria 2010-es debütálása óta. Tehát a felhasználó nincs magára hagyva. Bár a frissítésekkel és a szoftvertartalommal kapcsolatban is van néhány észrevételem, amit nem leszek tétova megosztani az érdeklődő, mindenféle zenei identitású, de elektromos-húros hangszert önkifejezési módul választó olvasókkal.
Első alkalommal, amikor koncertre vittem - pár napos korában - rá kellett döbbenem, hogy csak akkor lehetek ezer százalékosan ura az „egy műszernek”, ha megtámogatom magam egy laptoppal. Amilyen DizJános, egyszerű és játékos ugyanis a HD300 számítógépes kezelőfelülete, legalább annyira bonyolult a nélküle történő szerkesztés. Így a második alkalomtól már számítógépes segítséggel, mint kutyusnak jutalomcsonttal, használom minden körülmények között. Eléggé 21. századinak hat. És még inkább annak hatna, ha mondjuk tableten és akármilyen androidos vagy egyéb operációs rendszeren futtatható lenne a szoftvere. Remélem a legközelebbi frissítések között lesz ilyesmi.
A padló effekt kézzel fogható, illetve lábbal is taposható felhasználó felülete elmésen kidolgozott és a legszükségesebbekhez azonnali hozzáférést biztosít. Gondolok itt a három mód közötti gyors lépegetésre és a módok közötti átjárhatóságra. (FX on-off/LOOPER/EFFECT váltás). Vagy a csak FX-ként történő alkalmazást lehetővé tévő FX ONLY gomb szerkezetbe építését. Vagy a már jól megszokott line/amp és live/studio kapcsolást.
Számomra nagy szívfájdalom a benne található wah effektek minősége, illetve ezek mély szerkeszthetőségének hiánya, valamint a pitch-shifter effekt használata esetén az expression pedál a szoftveres beállítás ellenére is külön életet él. Érthetőbben: hiába állít be a felhasználó például -24-es értéket pedál teljes nyitására, a hardver egyszerűen ezt nem képes végrehajtani. A pedál teljes nyitását a szoftver még fél centivel mélyebbre várja, ami fizikailag a multieffekt - elég komoly - fémházának megbontása mellett lenne csak lehetséges.
De az eddig taglalt negatívumokon túllépve nem tudnék mást említeni. Valamint az eddig gyengepontként felsoroltak sem számíthatók a valós gyengeségek sorába. Hiszen, ha csak az utoljára taglalt Whammy funkciót nézzem, be kell látnom, hogy a célzottan erre a műveletre kitalált eszköz már magában kb. annyiba kerül, mint a HD300. Így én ezen effekt használata közben, bár igen csúnya dolog és gorombaság is, de elcsalom a hiányzó hangokat. A Wah-Wah effektek helyett pedig Dunlop ZW-45-öt használok a saját szám ízére beállítva.
A többi pedálmodellel nincs semminemű problémám, elég mélyen szerkeszthetők, a jelútban változtatható (PréPost) hellyel. Az erősítők pedig jól használhatók, mindenki megtalálja az adott stílusra alkalmas algoritmusokat.
A HD300-at előfokként (Return-ba kötve) – van is ilyen beállítási módja a motyogónak, és FX Only módban a gitár és az előfok között használom legszívesebben. Úgy, hogy a módok közül a kisvasutasat választom. Tehát az effekteket külön kapcsolom ki és be. Megtartva ezzel a számomra igen kedves, klasszikus „kispedál” érzetet. Ezen opciók mentén érzem a leghatékonyabbnak, legkényelmesebbnek és legjobbnak.
Gyakorlásra pedig csak a multit használom, kézzel fogható erősítő nélkül, sztereóban, mindent digitálisan előállítva. Bár a nagytesóhoz képest, kettő helyett „csak” egy erősítőt és effekt-utat képes egy időben reprodukálni. Engem ez a legkisebb mértékben sem zavar. Sőt elegendőnek tartom, mert nem gondolom, hogy a gyakorlásnak hozzá hasonló időtartamú programozással kell elegyednie. Ugyanakkor kell a gitárosnak a kísérletező, variálható felület. Ezt a HD300-ban biztosítottnak látom úgy, hogy közben a „vonalazásra”, „erősítőzésre” is kifejezetten alkalmas, szerethető. Koncertre, próbára, szobára vele.