A világ új hallelujája a nyárért

2013.10.28 17:00

    A világ új hallelujája nem más, mint a respect. A tartalom ugyanaz, csak amíg korábban Isten központú volt a fogalom, most minden ember és egyénközpontú. Így ez is, nekem csak ez marad. Pedig ez a szó, most nem képes kifejezni teljesen a hálám, amit ember és Isten felé egyaránt érzek. Ugyanis a semmiből rántott vissza ismét az életbe és a zenébe.
    Tavaly, azaz 2012 őszén a nekem nem megfelelő kilátások és az akkori munkám miatt, minden zenés projektemből kiléptem. Persze voltak olyan mellékes szálak - mint az X-faktorban történő biodíszleteskedés -, de valami eltört bennem a számtalan emberi rossztól, ami szándékosan vagy szándéktalanul rám csapódott, vagy egyszerűen csak a tanúja voltam. Gondolok itt pénzes átverésekre, gerinctelenségekre, butaságokra.   Mindezek eredménye lett az a döntés, hogy abba kell hagyom mindent. Nem csak a zenekarozást, hanem egyáltalán a zenélést is.
    Nehéz tél következett. Egy darabig volt munkám, aztán nem. A főnök a három hónap próbaidő után kihelyezte a szűröm. Természetesen a vezér egyik lánya dolgozott a helyemen tovább. De ez már mindegy. Nem boncolgatom tovább, mert nem szerettem azt a helyet.
Nem találtam semmit, minden szürke lett bennem és körülöttem. Nem volt kedvem semmihez. Jöttek az emberben ilyenkor felmerülő kérdések. Ezeket nem írom le, aki már átélte az mind ismeri ezeket. Remélem mégis, hogy senki!
    Sorban kellett olyan döntéseket hoznom, amilyeneket soha többé nem fogok. Megettem néhány gitárom árát. Olyan nehéz volt megválnom tőlük és olyan rossz ízű volt minden, amit abból a pénzből adtak, hogy szinte kannibálnak éreztem magam.
    Tavasz. Áprilisban road, basszer-technikus lettem a Beatricenél. Köszönet érte Fecónak a basszusgitárosnak. Valamint köszönet az egész zenekarnak, és Crew-nak, hogy be- és elfogadtak.
    És innentől minden megváltozott. Jött egy amerikai film is, A Hercules: The Thracian Wars, ebben is munkát vállaltam. A két hely, ahol párhuzamosan dolgozhattam áprilistól október végéig, illetve a korábban, télen szerzett tapasztalatok muszájherkulest csináltak belőlem.

                       
Így lehet egy héten 130-140 órát dolgozni. Eredmény? Jelentem technikailag ismét felzárkóztam és minden oké. És az ember nem kiég, amikor azt hiszi, hogy kiég, hanem csak tisztábbra.
    Vége a forgatásnak. Kemény kör volt, 2014-ben lesz eredménye a moziban. Közben a Ricsével a kilométer óra szerint körbeautóztuk a Földet, csak itt a Kárpátokon belül. Nem voltam nyaralni. De mégis annyi élményem van, mint máskor egy évtized alatt sem.
    Volt még emellett egy csomó más is. Megalakult a Borisz, egy másik zenekarom is lett, és még van itt valami: Vannak barátaim. ÉS hálás vagyok nekik és még halleluja is.
Ismét ősz. Itt van újra.

Elérhetőség

Tari Botond taribotond@gmail.com